A lézeres tisztítás elve

Főleg a következő szempontokat tartalmazza:

Abszorpciós hatás: A lézer energiáját a céltárgy felületén lévő szennyeződések elnyelhetik, így a szennyezőanyag abszorpciós pontja felmelegszik, hőtágulást és olvadást okozva. Ez a hőtágulás hőnyomást hoz létre, aminek következtében a szennyeződések tapadása az aljzathoz pillanatnyilag csökken, aminek következtében a szennyeződések elválnak az aljzattól.

Plazmahatás: Ha a lézersugár teljesítménysűrűsége nagyobb, mint az anyag küszöbértéke, plazma keletkezik. A plazma egy pozitív töltésű ionokból és szabad elektronokból álló, nagy energiájú elektromágneses mező, amely képes megbontani a szennyező anyagok és szubsztrátok közötti kémiai kötéseket, vagy disszociálni a molekulaszerkezetet, ezáltal megtisztítja a szennyező anyagokat a céltárgy felületén.

Párolgási hatás: Amikor a lézersugár besugározza egy szennyező anyag felületét. A fényenergiát a szennyező anyag elnyeli, és a szennyező anyagot magas hőmérsékletre melegíti fel, aminek következtében a hőmérséklete a párolgási hőmérséklet fölé emelkedik, ami a szennyezőanyag elpárolgását okozza. Az elpárologtató hatás teljes mértékben eltávolíthatja a szennyeződéseket az aljzat károsítása nélkül. Fotokémiai reakció: A lézer reagál a céltárgy felületén lévő kémiai anyagokkal. Ezzel megváltoztatják a kémiai tulajdonságokat és tisztító hatást érnek el.

Robbantási hatás: Lézeres tisztítás során, a pillanatnyi nagy energiasűrűség miatt. A szennyeződések a hőtágulás következtében robbantási hatást fejtenek ki. Ez a robbantási hatás azt eredményezi, hogy a szennyeződések gyorsan feltörnek és rövid időn belül lehullanak a felületről.